Nemrégiben remek lehetőségem adódott az Európai Uniós Grundtvig program „látogatások és cserék” pályázatának köszönhetően. Ugyanakkor mindjárt az elején szeretném megemlíteni, hogy a köszönet nemcsak a Grundtvig programnak szól, hanem a Bundeszentrale für politische Bildung-nak, a Bosch Alapítványnak, valamint Németh Anikónak is.
Anikó a két szervezet ösztöndíjával került a Frauenakademie Münchenhez (a továbbiakban FAM), amelynek meghívására és szervezésében egy magyarországi, nőkérdésekkel foglalkozó szervezetekből álló delegáció utazhatott el a bajor fővárosba. A cél az ott működő hasonló szervezetek megismerése, kapcsolatok építése és tapasztalatcsere volt.
A részvétel költségeire a meghívott magyar szervezetek képviselői egyenként pályáztak a Grundtvighoz, és ennek köszönhetően hét magyar szervezet – FIONA Alapítvány, MINŐIES Alapítvány, Nők a Holnapért Alapítvány, Nők a Jobb Jövőért Egyesület, Magyarországi Női Alapítvány, Nőtárs Alapítvány, valamint a SEED Alapítvány – képviselői keltek útra május közepén.
Május 14-én a FAM irodájában kezdődött a program. Birgit Erbe, a szervezet ügyvezetője minitréninget tartott a csoportunknak, amelynek során kicsit jobban megismertük egymást, és megfogalmaztuk az elvárásainkat.
Ezután Birgit prezentációja következett a németországi nők helyzetéről, a társadalmi nemek esélyegyenlőségével kapcsolatos német és bajor törvényi szabályozásról, valamint a FAM történetéről és tevékenységéről. A német – pontosabban nyugat-német – alkotmányba 1949-ben került be, hogy a férfiakat és a nőket ugyanazok a jogok illetik meg. Kilenc évvel később, 1957-ben szültetett meg az első esélyegyenlőségi törvény, amely kimondta, hogy a nők munkába állásához nem kell a férjük beleegyezése. (Korábban ugyanis a nők munkaszerződése csak akkor volt érvényes, ha azt a férjük is aláírta.) Ugyanez a törvény mondta ki azt is, hogy a gyermekek felügyeleti joga az anyát is megilleti, nem csak az apát. 1994-ben került be az alkotmányba az, hogy az államnak pozitív intézkedésekkel törekednie kell a nők és férfiak tényleges esélyegyenlőségének előmozdítására. Ugyanebben az évben – öt év lobbimunka után – született meg a második esélyegyenlőségi törvény, amelynek fókuszában a részmunkaidő, a nők támogatása a közigazgatásban, a gyermekgondozási szabadság és a munkahelyi zaklatás álltak.
Mindeközben Münchenben – Németországban az elsők között – 1985-ben megalakult az Esélyegyenlőségi Hivatal, és hamarosan több nagyváros követte a példáját.
A FAM még 1984-ben jött létre, egyesületi formában működik, jelenleg kb. 100 taggal. Két egyetemi szociológus alapította, akik 12 évig önkéntesként működtették. 1996 óta kapnak tartományi támogatást, mint egyetemen kívüli kutatóhely. Az egyesület főbb tevékenységei: kutatás, „gender budgeting”-gel (nőszempontú költségvetéssel) kapcsolatos szakértői tevékenység, állampolgári ismeretek oktatása, munkaerőpiaci re-integrációs programok nőknek. A szervezetnek kb. 300.000€ az éves költségvetése, amelynek 20%-át kapja meg a Bajor tartománytól. Ebből bérelik az irodát és fizetik az ügyvezető igazgatót. A költségvetés további része projektfinanszírozás, elsősorban nők munkaerőpiaci re-integrációjával kapcsolatos projektek révén. Az egyesület jelenlegi legnépszerűbb projektje a ZAK (Zentrum für angewandte Kompetenz und Mentoring) névre hallgat. A projekt menedzserétől, Kira Wüstentől megtudtuk, hogy négyféle tevékenység zajlik a 2008 eleje óta futó, az Európai Szociális Alapból finanszírozott programon belül:
1. Orientációs tanácsadás, amely egy nagyon intenzív beszélgetés két tapasztalt tanácsadóval. Sokszor ez az egyetlen beszélgetés elegendő ahhoz, hogy az ügyfél választ kapjon a kérdéseire, megtalálja a problémái megoldásához vezető utat. Amennyiben egyetlen beszélgetés mégsem lenne elegendő, három lehetőség jöhet szóba:
2. További tanácsadás;
3. Kompetenciafelmérés- és tudatosítás;
4. Mentorálás. 55 mentor dolgozik a szervezetnek, többnyire 35 év és 75 év közötti nők. A mentorok a munkájukért csak költségtérítést, valamint rendszeres, színvonalas képzéseket kapnak (témák: célkitűzés, kérdezéstechnika, erőszakmentes kommunikáció). A résztvevők – ottani mércével mérve – csekély összeget, 30€-t fizetnek egy mentori ülésért. De a munkanélküliek ebből is kedvezményt kapnak, akár teljesen mentesülhetnek a fizetés alól.
Ezután ebéd következett a FAM-hoz közeli AutenTisch nevű étteremben. Spárgát ettünk, mert ha szezonja van, mindenki azt eszik Münchenben. :-)
Ebéd után a Müncheni Városháza – már említett, 1985-ben alapított – Esélyegyenlőségi Hivatalát kerestük fel. A nagyon szimpatikus hivatalvezető – Michaela Pichlbauer – először a nyolc alkalmazottal működő irodán vezetett végig bennünket. Büszkén mondta el, hogy a Városháza négy sarkában a főpolgármester hivatala, a főpolgármester-helyettes(nő) hivatala, a Humán Erőforrás Menedzsment Osztály, valamint ők, az Esélyegyenlőségért Felelős Hivatal találhatóak. Ez azt jelenti, hogy rangja van az osztálynak, szimbolikus jelentősége van az épületen belüli helyüknek. Fontos hangsúlyozni, hogy az esélyegyenlőség – további megkülönböztető jelző nélkül – Németországban és az EU-ban általában a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget jelenti. Ha a fogyatékossággal élők, a migránsok vagy más csoportok esélyegyenlőségéről van szó, akkor azt külön nevesítik. A Hivatal erkélyéről megcsodáltuk München főterét, és megtudtuk, hogy győzelem esetén itt ünnepelnek a Bayern München szurkolói, amihez a Hivataltól kérnek áramot. :-)
A Hivatal elsődleges feladata az esélyegyenlőség biztosítása a 28.000 főt foglalkoztató Müncheni Önkormányzaton belül, de áttételesen az 1,3 millió müncheni lakos is hozzájuk tartozik. Komoly súlya és presztízse van a Hivatalnak, de nyolcnál több emberre lenne szükségük, mivel elvileg a Városháza mind a 12 főosztályának minden intézkedését meg kellene vizsgálniuk. Közvetlen kapcsolattartóik a főosztályokon belül az esélyegyenlőségi munkatársak. Van, amelyik főosztályon ez egy főállású kollégát jelent, de van, ahol valaki megkapja ezt a feladatkört az egyéb munkája mellé. A Hivatal a Városháza bármelyik intézkedését véleményezheti. Elvileg születhet ugyan olyan döntés, amelyet elleneznek, de gyakorlatilag nem. Ma már elképzelhetetlen, hogy olyan intézkedést hozzon a Városháza, amely nem felel meg a nemek között esélyegyenlőség követelményének.
Az Esélyegyenlőségi Hivatal formális személyzetfejlesztéssel is foglalkozik. Bármely felviteli interjún joguk van részt venni, a vezetői felvételi interjúkon mindig megkérdezik, hogy a leendő vezető mit kíván tenni a nők és férfiak esélyegyenlősége előmozdításának érdekében.
A közelmúltban készítettek egy nagy belső tanulmányt arról, hogy melyik osztályon és milyen pozíciókban mennyi nő és mennyi férfi dolgozik. A városvezetésben 43% a nők aránya, ami nagyon magas érték sok más szervezettel összehasonlítva. De Michaela elismerte, hogy ebben benne vannak pl. az önkormányzati óvodák vezetői, és más, hasonló pozíciók. Míg az igazi hatalommal bíró állásokat náluk is a férfiak dominálják. Most egy olyan tanulmányon dolgoznak, ami ezt a dimenziót is vizsgálja.
Gender-képzéseket is szerveznek és tartanak. Érdekesség, hogy tartottak már a Katolikus Egyháznak – mint munkáltatónak – is ilyen képzést – nagy sikerrel. Nőházakat működtetnek, kiemelten foglalkoznak a nők elleni erőszakkal.
Ők maguk nem tudnak forrást biztosítani a különböző női projekteknek, de támogatják az ilyen kezdeményezéseket, segítenek forrást keresni, pályázatot írni, ajánlást adnak, ügyfeleket irányítanak civil szervezetekhez.
Személyes, telefonos és on-line tanácsadást is folytatnak, évente 150-200 ügyfelet fogadnak, 5%-uk férfi. Válással, részmunkaidővel kapcsolatos diszkriminációval, családon belüli erőszakkal kapcsolatban van a legtöbb megkeresésük. A hivatalvezető nagyon pozitív volt, és nagyon szeretne kapcsolatban maradni a magyar szervezetekkel, közös projekteken dolgozni.
Csoportkép az Esélyegyenlőségi Hivatal erkélyén:

A városházáról a Frau und Beruf GmbH.-hoz mentünk, amely kb. hat éve alakult abból a célból, hogy munkával kapcsolatos továbbképzéseket nyújtson nőknek. A munkaerő-piacról hosszú időre kiesett nőket integrálnak vissza a munka világába. Másik fő tevékenységük, hogy un. Tagesmutterokat – családi napközi működtetőket – képeznek és közvetítenek. (Náluk 160 órás képzést ír elő a törvény.)
Összesen 20 munkatársuk a müncheni központban és a Münchenen kívüli kirendeltségeken dolgozik. Jelenlegi három fő projektjüket mutatták be nekünk:
Jobfit fürs Offices: modulrendszerű képzés, amelynek kötelező elemei a tanulásmódszertan, az álláspályázat-írás és a konfliktuskezelés. A képzésen kívül coaching és szakmai gyakorlat is része a programnak. A résztvevők számára ingyenes, a város támogatja a projektet uniós forrásokból. A GmbH.-val évente köt a város szerződést erre a tevékenységre.
Power-M: a Szociális Minisztérium finanszírozza ezt a projektet azoknak a nőknek, akik legalább 3 éve távol vannak a munkaerő-piactól gyermekgondozás miatt. A program háromnapos kompetenciafelmérő workshoppal indul, majd hathónapos képzés következik különböző témákban. Aki a képzés után álláshoz jut, az mentort is kap. Szükség esetén a nő családját is bevonják a projektbe.
Az egyetlen müncheni EBC*L (European Business Competence* Licence) vizsgahelyként is működnek, amihez alapképzést és tanácsadást is kínálnak.
Este az 1799-ben épült – azóta különösebben fel nem újított :-) – szállodánk hangulatos éttermében dolgoztuk fel a fárasztó nap élményeit.
Másnap, május 15-én a Bajor Szociális Minisztériumban kezdtünk. (Teljes nevén Ifjúsági, Idősügyi, Családi és Női Minisztérium vagy valami ilyesmi). Itt működik a Bajor Tartományi Nőtanács, amely hasonló funkciót tölt be, mint nálunk a Férfiak és Nők Társadalmi Egyenlősége Tanács. Csak ott van egy másfél főnyi, csak ezzel foglalkozó alkalmazotti stáb. Érdekesség, hogy a vezető dolgozik részmunkaidőben (két kis gyereke van), a beosztott főállású. Dr. Astrid Lang, a Tanács vezetője először néhány adatot osztott meg velünk a bajor nők helyzetével kapcsolatban. Bajorország lakosságának 51%-a nő, az egy szülőképes korú nőre jutó születésszám 1,36. A nők várható életkora 82, a férfiaké 77 év. A lányoknak az oktatásban végig jobbak a tanulmányi eredményeik, mint a fiúknak. Az érettségizettek között még 56%, az egyetemi hallgatók között 54%, a doktori képzésben résztvevők között 42%, a habilitálók között 23%, a professzorok között pedig már csak 12% a nők aránya. Érdekes mutató a horizontális szegregációra, hogy 350-féle szakmából a nők 60%-a ugyanazt a 10 szakmát tanulja. Műszaki jellegű foglalkozást a nőknek mindössze 14%-a választ. Bajorországban 66% (Németországban 64%) a nők foglalkoztatottsága, ezen belül 47% részmunkaidőben dolgozik. A középvezetők között 25%, a felsővezetők között 5% a nők aránya. A pay-gap (nemek közötti fizetés-különbség) 23-24%, amelyet ha korrigálunk a részmunkaidőből és a horizontális szegregációból adódó eltérésekkel, akkor is marad 11%-nyi, semmivel nem magyarázható különbség. Bajorországban 67 év a nyugdíj-korhatár, a női átlagnyugdíj 490€, a férfi átlagnyugdíj közel kétszer ennyi: 946€!
A Tanácsot 1973-ban alapította 46 civil szervezet, amely több mint 3 millió nőt reprezentál. Tagjai között a civileken kívül vannak függetlenek, szakmai szervezetek, szakszervezetek, szociális szervezetek és egyházak is. Pártok képviselői csak tanácskozási joggal lehetnek jelen a Tanács ülésein. A Tanács a következő területeken szeretne azonos jogokat és azonos esélyeket biztosítani nőknek és férfiaknak: oktatás, család, szociális szféra, munka világa, egészségügy és média.
Jelenlegi kiemelt témáik: migráns nők integrációja, nők elleni erőszak kérdéseinek beépítése az orvosképzésbe, vidéki nők problémái, férfiak és nők igazságosabb teherviselése a munkában és a családban, gyereket egyedül nevelők helyzetének javítása, részmunkaidős foglalkoztatottak diszkriminációja elleni küzdelem, nők időskori szegénysége, nők tudományos karrierje.
A Tanács rendszeresen jelentet meg tematikus kiadványokat, negyedévente küld hírlevelet mintegy 5.000 címre és évente szervez egy széleskörű szakmai beszélgetést nagy médianyilvánosság előtt. Minden németországi tartományban megtalálható a Tartományi Nőtanács, és működik egy Szövetségi Nőtanács is, amelyek éves konferencián cserélik ki a tapasztalataikat.
Astrid azt is elmondta, hogy Németországban folyamatosan javul a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma, ma már bölcsődei ellátást az érintett korosztály 15%-ának, óvodai ellátást az érintett korosztály 95%-nak tudnak biztosítani. Bölcsőde tekintetében 2013-ra el fogják érni a Lisszaboni Stratégiában szereplő 33%-os lefedettséget. Beszámolt a közelmúltban bevezetett „apa-GYES” tapasztalatairól is: amióta Németországban a szülők a 12 hónapos gyermekgondozási szabadság mellé kapnak még két hónapot, de csak akkor, ha azt a másik szülő – tipikusan az apa – veszi ki, az apák 23%-a él ezzel a lehetőséggel. Korábban az apáknak mindössze 3-4%-a maradt otthon hosszabb-rövidebb ideig a gyermekével. Ez az alig egy éve bevezetett intézkedés tehát beváltotta a hozzáfűzött reményeket.
Körutunk következő állomása a Gründer Regio M Egyesület volt, amelyet 11 éve hoztak létre felsőoktatási intézmények, pénzintézetek és kamarák. Eredeti célja a felsőoktatás-közeli spin-off vállalkozások támogatása volt, ma is vannak még biotechnológiai és műholdas nemzetközi projektjei. De 2003-ban ESF-forrásból elindították a Guide nevű vállalkozónői projektet, amely akkora siker lett, hogy azóta túlnyomórészt ezzel a célcsoporttal – vállalkozó vagy vállalkozni készülő nőkkel foglalkoznak. A projektet 2005 és 2007 között támogatta az ESF, de mivel sikeres és népszerű tevékenység volt, 2008 óta a Bajor Szociális Minisztérium és München város támogatásával tovább él a szolgáltatás. A projekt célcsoportja szolgáltató területen vállalkozást tervező nők, gyermekgondozásból visszatérő nők, 50 feletti nők, munkanélküli vagy azzal fenyegetett nők. A szolgáltatás elsősorban ingyenes tanácsadás és coaching vállalkozásalapítás előtt és közben. Ezt különböző szemináriumok és workshopok, találkozási lehetőségek egészítik ki, amelyekért fizetni kell, egy egész napos rendezvényért 50€-t. Másik vállalkozónői projektjük, az Effekt elsődleges célcsoportja a hosszabb gyereknevelési szünet után vállalkozni készülő diplomás nők. A projekt coachinggal támogatott üzleti terv írási versenyt, valamint számtalan képzési elemet tartalmaz. A 3 x félnapos alapképzéseket egésznapos emeltszintű szemináriumok követik. A képzések részben a Müncheni Egyetemen (LMU) zajlanak. 2003 és 2007 között 550 szemináriumot tartottak 6.500 résztvevőnek, 4 üzleti terv írási versenyt rendeztek, kiadtak egy könyvet és két diplomamunka született a projektből. A résztvevők több mint fele elindítja vállalkozását, és mindössze 10% azoknak az aránya, akik biztosan nem fognak vállalkozni.
Természetesen számomra ez a szervezet volt a legérdekesebb, de mivel a magyar delegációból egyedül érdeklődtem ennyire a vállalkozónői célcsoport iránt, ezért kérdéseim egy részét eltettem egy későbbi kapcsolatfelvétel idejére. Minden esetre büszkén állapítottam meg, hogy szakmailag semmi szégyenkeznivalónk nincs a müncheni egyesülettel összehasonlítva, mi is ugyanazokat a módszereket használjuk, csaknem ugyanolyan eredménnyel. (A két ország szabályozási rendszerének vállalkozásbarát szempontból történő elemzésétől most megkímélem a kedves olvasót. :-)) Tevékenységünk alapvető különbsége abban rejlik, hogy esetünkben a finanszírozás korántsem olyan kiszámítható, mint bajor kollégáinknál. Amíg ők szinte biztosak lehetnek benne, hogy EU-pénzekből finanszírozott, kipróbált és bevált, tovább működtetésre érdemes projektjeikre kapnak tartományi vagy városi támogatást, addig Magyarországon ez egyelőre teljesen elképzelhetetlen.
Az eredeti bajor Sushie Étteremben elköltött ebédünk után Gender Tour-unk utolsó állomása az IMMA nevű, fiatal lányok védelmével foglalkozó szervezet volt. Széleskörű tevékenységet folytatnak: tanácsadással, otthonról menekült lányoknak menedékhely biztosításával, pedagógus- és szakember-továbbképzéssel, iskolai projektekkel egyaránt foglalkoznak.
A napot ezúttal is a hotel éttermében vezettük le, ahol a másnapi konferencia előadóival is megismerkedtünk:

A háromnapos program záró rendezvénye szombaton az „Előre vagy hátra? Nőpolitika Magyarországon, lehetőség egy európai gender-párbeszédre” című szakmai konferencia volt. A konferencián elsősorban német, de nem csak müncheni szakemberek vettek részt, akiket érdekel a nemek esélyegyenlőségének helyzete Magyarországon, a legjobb gyakorlatok és az együttműködési lehetőségek. A konferencia első két előadója Kelemen B. Ida, a Parlament Képviselőtájékoztatási Osztályának vezetője és Tóth Eszter Zsófia, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa voltak. Ida nagyon szakszerű, átfogó, reális, éppen ezért nem túl rózsás képet vázolt fel a magyarországi nők rendszerváltás előtti és utáni helyzetéről. Eszter pedig élvezetes előadásában konkrét női sorsokkal ismertette meg a hallgatóságot. Egy, a rendszerváltás előtt magas kitüntetést kapott női brigád akkori és mai mindennapjait osztotta meg velünk.
Ezután a magyar civil szervezetek mutatkoztak be, az én előadásom honlapunk Referenciáink menüpontja alatt megtalálható.
A konferencia módszertanilag nagyon érdekes délutáni programja Európa Kávéház néven futott. Ennek keretében változó összetételű asztaltársaságok – német és magyar résztvevők vegyesen – beszélték meg a német előadó, Dr. Caludia Neusüß, berlini gender-szakértő, a Berlini Műszaki Egyetem professzora előadása kapcsán felmerült gondolatokat. A német szakemberek számára a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy Magyarország mennyire kevéssé érzékeny a nemek között esélyegyenlőségre. Ida előadásából kiderült, hogy nagyon sok ezt kifejező mutatóban az utolsók között vagyunk az Európai Unióban.
A „kávéház-technikával” a szervezők elérték, hogy minden résztvevő csaknem mindenkivel interakcióba került, aminek következtében egyértelmű igényként fogalmazódott meg, hogy a programnak legyen folytatása, mégpedig Magyarországon. A magyar delegáció nevében megígértem, hogy végiggondoljuk egy hasonló magyarországi rendezvény megszervezésének és finanszírozásának lehetőségeit, és mi is nagyon bízunk benne, hogy lesz folytatás.